Útnak indulás, elbizonytalanodás, remények

A szekértáborból, amelyben Róma egyháza a francia forradalom óta elbarikádozta magát, és ahonnan elítélő szózatokat küldött a külvilág felé, a zsinati atyák többezer oldalnyi dokumentumon, tervezeten és módosító javaslaton keresztül találtak vissza az emberekhez és érkeztek el a modern kor kérdéseihez.

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

A sokféleség gazdagsága

„Jézus azt hirdette, hogy lélekben szegénynek lenni jó, mert így megszabadulhat az ember a bénító önzéstől, és azt is, hogy lesz egy jobb ország, amelyben nem lesznek megalázottak és megszomorítottak, és amelyben nem lesz kizsákmányolás és elidegenedés. Ki ne szeretne egy ilyen országban élni?”

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

A németországi Szinodális Út és világegyházi jelentősége

A németországi katolikus egyház Szinodális Útja mind a tárgyalt témák szempontjából, mind pedig folyamatát tekintve az egyetemes egyház nagy jelentőségű eseménye. A hatalommal való visszaélés és a szexualizált erőszak botrányára adott válasz, amely figyelembe veszi és megvizsgálja a visszaélést elősegítő és lehetővé tevő mögöttes kulturális és strukturális tényezőket. A papság hatalmához és nemiségéhez, életéhez és önértelmezéséhez, valamint a nők egyházi szerepvállalásához való viszony ugyanúgy az egyház megújulásának központi – ezért a jövőben immár megkerülhetetlen – kérdése, mint az egyházi nézetegyeztetés és határozathozatal mindenki részvételén alapuló és átlátható formája. A tanulmány a világméretű kihívások és az egyház, illetve a társadalom egységét fenyegető, növekvő mértékű megosztottság tágabb összefüggésén belül tárgyalja a szinodalitás kérdését.

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Jézus Krisztust képviselni

„Az, hogy Jézus Krisztus szentségi képviselete csak a férfiakat illeti meg, a papi tisztségről és a szentségek teológiájáról való gondolkodás ama megújulásának előterében, amely a II. vatikáni zsinathoz és a zsinat utáni jelentős dogmatikai és pasztorálteológiai kezdeményezésekhez kapcsolódik, ma már nem elfogadható.”

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Szinodalitás: folyamat – stílus – struktúra

Ha a szinodalitást a stílus kérdésére szűkítenénk, akkor tényleges következmények nélkül spiritualizálnánk a fogalmat. A folyamatban tehát központi jelentősége van a döntések előkészítésének és meghozatalának, következésképpen a struktúráknak, a kötelező jogszabályoknak és a határozathozatal szabályozott eljárásainak.

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Szinodalitás és szerkezeti reform

„…az egyház hálás lehet a kritikus nyilvánosságnak, amelynek hangja elősegítette annak felismerését, hogy a hatalommal való visszaélés – amiként a visszaélés elkendőzése is – ellentmond a jogrend és az igazságosság keresztény és társadalmi értékeinek és normáinak, s nem legitimálható sem egyházjogi, sem teológiai, sem spirituális megfontolásból.”

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Együtt az Úr asztalánál

Az egyházi és egyházon kívüli nyilvánosság jó okkal számít – épp keresztény hitünk gyakorlásának e középponti megnyilvánulása tekintetében – olyan, jól látható előrelépésre, amely hitelesen tanúsítja közös hitünket Krisztusban. A Munkaközösség elkészült javaslata szilárd teológiai keretként szolgálhat a hívők egyéni lelkiismereti döntéséhez, ami alapján kölcsönösen az eucharisztiához vagy az úrvacsorához járulhatnak. Ennyiben iránymutató hozzájárulást jelent a majdani teljes eucharisztikus és egyházi közösséghez.

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Elmondani az elmondhatatlant

„…a katolikus egyház hierarchikus és centralizált hatalmi képződményei és sajátos struktúrái, mint a cölibátus intézménye, további lehetőségeket kínálnak a szexuális visszaélésekre és mindazok hosszú ideig tartó eltussolására.”

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Jézus halálának értelmezései

„…megpróbáljuk a lehető legtömörebben összefoglalni az évszázadok során hozzánk eljutott hagyományt. Igyekszünk a legjobbat megőrizni annak érdekében, hogy a mai emberek egészen más értelmezési horizont mellett is újra meghallják a kereszt és a megváltás eredeti üzenetét.”

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Megharcolt szabadság – vitatott igazság – megélt emberség (II. rész)

…egyre világosabbá válik számomra, hogy ez a Jézus az egyház számára nem egyszerűen a „katolikusság kialakult valóságának” (Ratzinger) a megerősítése, hanem új meghívás és kihívás. Az egyházakban domesztikált Jézus gyakran egyenesen a vallási-politikai rendszernek, e rendszer dogmájának, kultuszának, egyházjogának mindent igazoló képviselőjeként jelent meg; (…) Mi mindent kellett az egyházban és a társadalomban a kereszténység kétezer éve során legitimálnia és szentesítenie! Mennyire gyakran hivatkoztak rá keresztény uralkodók és egyházfejedelmek, keresztény pártok, osztályok és fajok! Milyen furcsa eszmékhez, törvényekhez, hagyományokhoz, szokásokhoz, intézkedésekhez használták fel!” Ezért kellene emlékeznünk rá, a valódi emberre, Jézusra, aki az egész egyház előtt létezett.

Tovább a cikkre.     hozzászólások 3 hozzászólás

Megharcolt szabadság – vitatott igazság – megélt emberség (I. rész)

2021. április 6-án meghalt a tübingeni egyetem világszerte ismert professzora, a svájci származású és állampolgárságú Hans Küng. Munkásságát sokan és sokféleképpen értékelték. Egyesek a „jövő katolikusának” tartották, mások csak az egyházi, főként a pápai intézményrendszer kritikusát, megint mások a világvallások közti megbékélés megteremtésének fáradhatatlan munkását, harcosát látták benne.
Személyében a 20. század egyik legjelentősebb katolikus teológusa távozott közülünk. Balogh Vilmos Szilárd tanulmánya a magyar teológia szövegkörnyezetében páratlan kezdeményezés: Küng teljes pályaképének áttekintésére vállalkozik. Az írást folytatásokban közöljük.

Tovább a cikkre.     hozzászólások 4 hozzászólás

Az élő katolikus hagyomány

Vannak, akik egyszerűen csak örömüket lelik abban, hogy a régebbi rítus szerinti misén vesznek részt, és nem vezérli őket semmi más cél. Az Egyház egészét tekintve azonban az, hogy a régebbi rítus számára nagyobb tér nyílt, elmélyülő konfliktusokhoz és az eucharisztia politizálásához vezetett. A tradicionalista mozgalmak már hosszú ideje szélsőséges jobboldali és tekintélyelvű politikai rezsimekhez kötődtek.

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Hisztéria a latin mise körül

A katolikus egyház jobbszárnyával folytatott színjáték már több mint ötven éve tart. Ez alatt az idő alatt a pápák – VI. Páltól II. János Pálig, és különösen XVI. Benedekig – minden követ megmozgattak, sőt még a hagyományt és az észérveket is csűrték-csavarták, hogy a tradicionalistáknak különleges engedményeket biztosítsanak. A jobboldal viszont minden egyes alkalommal ellenállással vagy lázadással felelt.

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

„A konstantini kor vége”

A konstantini kor csodálatos vívmányát adta nekünk egyfajta „keresztény világnak”. De a keresztény világ nem az egyház: ez a megkülönböztetés bizonyára nehezen alkalmazható doktrinális és intézményi területen, mégis sürgősen meg kell tenni egy olyan világban, amelynek emberi dimenziói minden oldalról túlmutatnak a Nyugat határain, és amelynek történelme határozottan kivezet bennünket a konstantini kereszténységből.

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Keresztény-e még Európa?

A vallás újrafogalmazása, identitárius védekezés, populista kísértés… Olivier Roy azt vizsgálja, ami az iszlámmal kapcsolatos vitákban kimondatlan maradt: mi a vallás és a kereszténység helye szekularizálódott társadalmainkban?

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Jézus feltámadásáról és a holtak feltámasztásáról

Jézus Istenből, Isten radikálisan felfogott élettelisége felől magyarázza az életet. És a feltámadást nem apokaliptikus módon fogja fel: a feltámadásba vetett reménye teljes egészében abba az összefüggésbe illeszkedik, amelyet őseredeti tapasztalata és üzenete hív létre, és amelyben az élőként jelenvaló Isten már most arra törekszik, hogy jóságával, amely mindenkihez elér, áthassa az emberek életét (miként a kovász a lisztet, a só az ételt, a fény a sötétséget), s hogy vétkükben és halálukban se hagyja elveszni, hanem óvja és megtartsa őket.

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Vallás, identitás, konfliktus

Annak legfőbb okát, hogy az univerzalista vallások miért törvényesítik és ösztönzik oly sok esetben az erőszakot, nem az igaz és hamis vallás minden univerzalista vallásra jellemző megkülönböztetésében vagy a vallások állítólagos irracionalitásában kell keresnünk, hanem a vallások és a politikai hatalom összefonódásában.

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

A fenevad-fúga

„Hogyan lehetséges az isteni Szó univerzalitását partikulárisan érvényesíteni? Miképpen nem fordul az Igazság egyetlensége szellemi diktatúrába? A parancsolat, a mindenkire egyformán érvényes, hogyan válhat kinek-kinek sajátjává?”

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Az istenek helyett

Az ókori színdarabokban ilyenkor következett a híres „Deus ex machina”. Nietzschénél a „Homo poeta” az, akire rá van bízva a tragédia megoldása: a derűs fordulat. De most ki jöhet szóba, ha egyszer nem csupán minden istenségről, hanem még az emberi szabadságról is kiderült, hogy puszta fikció, és az egyetlen dolog, ami valódi, a „kozmikus adatfeldolgozó rendszer”?

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

DOKUMENTUM AZ EMBERI TESTVÉRISÉGRŐL

“Ez a nyilatkozat legyen az ölelés jelképe a Kelet és Nyugat, Észak és Dél között, továbbá mindazok között, akik hisznek abban, hogy Isten azért teremtett meg bennünket, hogy megismerjük egymást, együttműködjünk egymással, és egymást szerető testvérekként éljünk.”

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

„Istenem, miért hagytál el engem?“ Spiritualitás és a szexuális bántalmazások kezelése

„Ha az egyház néma marad az érintettek hangjával és tanúságával szemben, nemcsak még egyszer megsebezi azokat, akik különösen nagy gyötrelmet szenvedtek el az egyház képviselőitől, hanem lemond az önmegtisztulás lehetőségéről is bűnének elismerése által, és kizárja azokat, akik Jézus sorsával különösképpen is egybeforrtak.”

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

A pénzügyi piacok működése a kategorikus etikai megítélés árnyékában

„A kúriai dokumentum nem érzékelteti a strukturális bajokat, ezzel leegyszerűsíti a valóságot, és elmulasztja azt, hogy felhívja a figyelmet az emberi beavatkozás lehetőségének objektív korlátaira. A valóságban számot kell vetnünk azzal, hogy a globális pénzügyi piacok működése olyan sok tényező függvénye, hogy az ezekbe való beavatkozás következményei többnyire nem láthatók előre. Aki sikeres beavatkozást, illetve a válsághoz vezető problémák végérvényes megoldására irányuló szabályozást ígér, az vagy nem eléggé hozzáértő, vagy populizmust gerjeszt.”

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Isten – az ember jövője. Új istenkép, szekularizálódás és az ember jövője a földön

A forradalom mindenféle „teológia” nélkül is számíthat a keresztényekre, ha az igazságtalanság olyan mérvű, hogy bensőleg forradalmat követel, vagyis más eszközökkel valóban nem változtatható meg. Amíg nem a megígért eszkatológiai országban élünk, addig a valóságos, üdv nélküli helyzet aligha tehető jóvá a kezek „bepiszkolása” nélkül.

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Erőszak a kereszténység nevében?

„Az egyetemes erőszakmentesség ethosza önmagának mondana ellent, ha erőszakkal próbálna magának érvényt szerezni. A vallások az intoleranciát és a vallási erőszakot nem önmagában az univerzalizmusukkal szítják fel, hanem csak akkor, ha exkluzivitásra és terjeszkedésre hajlanak. De utóbbiak nem szükségképpen következnek a vallások univerzalizmusából, hanem a képviselt vallási meggyőződésekből erednek.”

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

A politikus és a filozófus: Emmanuel Macron és Paul Ricœur

„A politika se nem a vitathatatlan tudás, se nem a tiszta szubjektív vélemény rendjéből való: az egymást kölcsönösen korrigáló és kiegyensúlyozó, megindokolt meggyőződések konfrontációjából áll. Kormányozni annyi, mint megalapítani egy ideiglenes prioritásrendet a jó kormányzás céljai között. A konszenzus mindig ideiglenes, és nem vethet véget az elengedhetetlen és teremtő nézetkülönbségnek.”

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

A hit felszabadít a szegények választására

A szeresd felebarátodat, „mint önmagadat” parancsát hamisan értelmeznénk, ha úgy értenénk: előbb önmagunkat kell szeretnünk, majd pedig ugyanolyan mértékben a felebarátot is. Az Isten irántunk érzett végtelen szeretetébe vetett hit mindenképpen feleslegessé teszi ezt az önszeretetre irányuló, kudarcra ítélt próbálkozást, hiszen a vele való közösségben már hosszú-hosszú ideje és mindörökre általa szeretettnek és az Ő védelmében részesülőnek tudhatjuk magunkat, s ezért nem kell többé az önmagunkért érzett félelem hatalmában élnünk.

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Miért van újra meg újra háború?

“Aki az evolúciós gondolkodásban kevésbé jártas, alig elviselhető megbántottságot érez, ha az emberi (vagy épp az embertelen) magatartást az állati viselkedéssel hasonlítják össze, vagy akár csak azzal próbálják magyarázni. Bár tulajdonképpen mindig is nyilvánvaló volt, hogy intelligenciánk irányultságát illetően is ösztönvezéreltek vagyunk, ez nehezen elviselhető nárcisztikus sérelem lesz, amint kimondjuk. Sohasem tudtuk igazán megbocsátani Sigmund Freudnak a felismerést, hogy valójában nem vagyunk urak a saját házunkban.”

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

A hamis hírtől a „fake news“-ig

“Igazság vagy hamisság igazi tétje az, hogy szabadok lehetünk-e vagy szolgaságban szenvedünk. Az a hír, amelyik az előbbihez segít hozzá, jó hír, terjesztésre méltó. Esélyt ad annak megsejtésére, hogy milyen az ország, amelyben a farkas a báránnyal lakik, és a párduc a gödölyével heverészik, és nem ártanak, és nem pusztítanak sehol a szent hegyen.”

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Mit köszönhetek katolikus teológusként Wolfhart Pannenbergnek?

“A nyugati szellemtörténet egyik fő mozzanatát képezi a valláskritika, illetve Isten megkérdőjelezése. Ennek egy egészséges teológia hasznát is veszi, amennyiben a hozzá intézett kérdésekre meggyőző válaszokat keres. Úgy vélem, hogy ez a tudományos alapállás és ez a történelmi-történeti gondolkodásmód megőrzi Pannenberg teológiáját nemcsak a racionalizmus, de a fideizmus végletétől is. Mondhatjuk, hogy nála éppenséggel a történelmi ráció engedi meg, hogy a hit bibliai fogalma érvényre jusson, és így a lutheri reformáció egyik központi jelszava, a »sola fide« helyes értelmezést kapjon.”

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Veszélyben a demokrácia: a poszt-igazság

„Az Abszolútum élő és éltető Szó; emberi szavainkat strukturálja, és ezek csak akkor gyümölcsözők, ha tiszteletben tartják minden igazi nyelv alapszabályait; halált hoznak, amint semmibe veszik a hiteles emberi kapcsolatokat, ha elárulják az emberek közötti bizalmat, amely éppen a szóba vetett bizalomra épül.”

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Gottfried Wilhelm Leibniz, a polihisztor

“Leibniz olyan világépítményt vázol, amely megköveteli tőlünk, hogy megnyíljunk a másként-lét végtelen lehetőségei felé. Felvilágosít, és ellene van mindenféle redukcionizmusnak. A legtöbb dolgot, amit neki köszönhetünk, még aligha értettük meg annyira jól, mint ő. Itt az ideje, hogy háromszáz év múltán további aktualizálására vállalkozzunk.”

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Laikusok és klerikusok!? – A női diakonátus apropóján

Élénk vitát váltott ki Ferenc pápa 2016. május 12-ei kijelentése, amikor női szerzetesrendek elöljárói előtt azt ígérte, hogy bizottsággal fogja megvizsgáltatni, miben állt a diakonisszák szolgálata az egyház első évszázadaiban. Ferenc ismét párbeszédet nyitott egy sokak által elintézettnek tartott kérdésben. E tekintetben is fontosnak tűnik az a kutatás, amely a „laikusok” és a „klerikusok” megkülönböztetésére fókuszál, hiszen arra is fényt deríthet, mennyiben szükséges az ordo (vagyis az egyházi rend) szentsége az egyház közösségi élete szempontjából. Az alábbiakban Herbert Haag gondolatmenetét és kutatási eredményeit idézzük.

Tovább a cikkre.     hozzászólások 1 visszajelzés

30 éves az Egyházfórum

„A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség és karitatív szervezete, az Oltalom Alapítvány, a menekülthullám megjelenésének kezdetétől fogva mind a mai napig élen járt és jár a menekültek humanitárius megsegítésében.” – Egyházfórum-konferencia és a „Fidentia pro ecclesia” emlékérem átadása a Wesley János Főiskolán

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.

Tévedhetetlenség

„Sok katolikus teológus a fenyegető szankcióktól való félelmében – esetemből is tanulva – alig mert kritikai nézőpontból foglalkozni a tévedhetetlenség ideológiájával, a hierarchia pedig lehetőleg kerülni igyekszik ezt az egyházban és a társadalomban egyaránt népszerűtlen témát.”

Tovább a cikkre.     hozzászólások Nincs visszajelzés.